Szaporodnak a közösségi hálózatok, ezzel párhuzamosan az ezek áldásaival és hátrányaival foglalkozó cikkek is. Lépjünk kapcsolatba másokkal,
osszuk meg az életünk történéseit, képeinket, gondolatainkat… tulajdonképpen éppen ez utóbbit teszem most én is. Vagy: vigyázzunk, mert leskelődnek utánunk…
Aztán ott van a kapcsolati tőke. Természetesen az a jó, ha bőségesen rendelkezünk vele, erre építhetjük az üzletet, karriert. Kár tagadni, hogy ebben sok igazság van.
Egyre nagyobb a nyomás rajtunk, hogy összekapcsolódjunk, hálózatokba rendeződjünk – persze nem olyan bensőséges, különleges módon, mint
láthattuk azt az Avatar című filmben, de valahogy mintha próbálnánk leképezni annak a felszínes mását.
Vajon melyikünk gondolta át mindeközben, hogy milyen kapcsolatban van önmagával – a testi, lelki érzéseivel, gondolataival? Mikor vetted fel
utoljára a kapcsolatot önmagaddal, mikor figyeltél befelé? Mikor tetted fel magadnak a kérdést: Mit érzek ebben a pillanatban? Mi bukkant fel számomra? Vajon miért érzem ezt? Milyen gondolatáramlás váltotta ki ezt az érzést?
Mikor kerültél utoljára valódi, mély, értően figyelő kapcsolatba a szeretteiddel? Mikor áldoztál rájuk minőségi időt? Amikor közben nem figyelted fél szemmel a monitort, hogy jött-e üzenet? Vagy lehalkítottad-e mostanában a telefonodat, hogy ne zavarja meg a bensőséges hangulatot?
Hagy folytassam. Hiszel Istenben, vagy valamilyen felsőbb erőben? Élő a kapcsolatod az Isteneddel? Mikor szólítottad meg őt utoljára?
Kapcsolat. Megnyomod a “Confirm” gombot, és már szert is tettél egy újabbra. Szinte ápolni sem kell, elég, ha kirakod a fontosabb infókat
az üzenőfalra – olvassa el, akit érdekel. Persze nem szeretnék álszent lenni – én is élek a közösségi hálózatok alkotta lehetőséggel. Mindössze szeretném felhívni a figyelmet három olyan kapcsolati lehetőségre, amely független a térerőtől, és valljuk be őszintén, tud olyan hasznos lenni, mint a közösségi hálókon meglévő ismerőseid száma: ez a mély, élő, valódi kapcsolat önmagaddal, szeretteiddel, és (ha hiszel benne) a felsőbb erőkkel.
Kellemes, bizsergető, inspiráló (újra)kapcsolódást kívánok!
Dr. Mihály Andrea 
Már nagyon vártam az új bejegyzést…..,és nem is csalódtam, valóban napjainkban már a virtuális kapcsolatok kerülnek inkább előtérbe.
Bár a kapcsolati háló is hasznos lehet: nincs véletlenül ismerősöd a budaörsi uszodában???
Puszi. Eszter
Kedves Eszter!
Köszönöm a hozzászólást, örültem a megerősítésnek. Meg vagyok győződve a közzöségi és kapcsolati hálók fontosságáról, csak közben ne feledkezzünk meg a személyes kapcsolatokról sem. Sajna pont Budaörsön nincs ismerősöm az uszodában, mi a Budafóka Sportegyesületbe járunk itt Budafokon. Nekünk bejött, ott van kapcsolat bőven…
Puszi: Andi
Kedves Andrea, postod engem is gondolkodásra ösztönzött… Milyen érdekes, hogy a kapcsolati lehetőségek – hisz tér, idő és távolság nem akadály többé – kánaáni bőségében valójában elszemélytelenedik, kiüresedik sokak élete és kapcsolatrendszere: család, baráti kör, stb. Miközben virtuális terekben éljük mindennapjainkat: valójában megfeledkezünk a mellettünk élőkről… Hamarabb lépünk kapcsolatba Los Angelesben élő új ismerőseinkkel, mint a velünk egy társasházban lévő nyolcvanéves nénivel… Kapcsolat és elszemélytelenedés…
Sok sikert a honlaphoz! Üdv, Marc
Kedves Andi!
Aktuális a blog, egyetértek vele. A honlap nagyon jó lett, gratulálok. F. Guszti