Pünkösd van. A napokban hallottam a rádióban, hogy talán ez az az ünnep, amelyről gyakran még a keresztények sem tudják, pontosan miről is szól. A húsvét utáni ötvenedik napon a Szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját ünnepeljük. Elnevezése a görög pentékoszté (ötven) szóból ered. Ezen a napon áradt ki a Szentlélek a tanítványokra – ahogy Jézus a mennybemenetele előtt megígérte nekik -, hogy képessé tegye őket missziós ténykedésükre.
Ez a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe. Mivel az utóbbi időben elhanyagoltam a templomba járást (valahogy mindig közbejött valami), most úgy éreztem, itt az ideje egy kis lecsendesülésnek, befelé fordulásnak. Ám a vártnál is sokkal többet kaptam ettől az alkalomtól: olyan inspirálóan hatott rám a mai ige, hogy hazafelé már azt tervezgettem, hogyan is tudnám “közkinccsé” tenni, amit elindított bennem. Íme.
A prédikáció igéje ma Pál Apostol Timóteushoz írt második levelének 1. részéből szólt hozzánk, és a kiemelt rész így hangzik:
Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
Úgy hatott ez számomra, mintha az esszenciáját adná mindannak, amit arról gondolok, hogyan szeretnék működni az életemben, mire szeretnék koncentrálni, mit tartok igazán lényegesnek, mi a hitvallásom.
Mit értek én az erő alatt? Számomra az erő önbecsülést, határozottságot, kitartást, bizonyosságot jelent.
Mit értek szeretet alatt? A feltétel nélküli elfogadást, mások elismerését, megbecsülését, tiszteletetét.
Mit jelent számomra a józanság? Azt, hogy a realitások talaján maradok, nem értékelem túl, vagy alul magam, és a helyzetemet, képes vagyok alázatot tanúsítani. Tudok mértéket tartani, és döntéseimet úgy hozom meg, hogy az a javamat és mások javát szolgálja.
Mi történik, ha egy elem hiányzik ebből a “szent” hármasból?
Erő nélkül átgázolnak rajtunk, kihasználhatóvá válunk, a szeretet hiánya hideggé és bigottá tesz bennünket, józanság nélkül pedig fanatikusak lehetünk.
Vajon meg lehet-e élni ezt a hármast hit nélkül a mindennapokban? Számomra a hit lényegi eleme ennek a hitvallásnak, ez adja a folyamatosan a táplálékot, ez a “köldökzsinór”. Hozzájárul ahhoz, hogy erősnek érezzem magam, olyannak, aki képes szeretni, elfogadni másokat, mindeközben megőrizhessem a józanságomat és alázatos tudjak maradni, és ne a félelem vezéreljen, vagy szorítson gúzsba. Nem tudom, milyen ember lennék, ha nem hinnék. Azt sem tudom, másoknak megy-e ugyanez anélkül, hogy hinnének Istenben, valami felsőbb erőben, vagy legalább abban, hogy a dolgoknak van értelme, még ha nem is mindig tudjuk pontosan, mi az.
Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
Erő, szeretet és józanság: azt kívánom mindenkinek, hogy így Pünkösd táján közelebb érezze magához ezt az üzenetet.
Dr. Mihály Andrea 