Ma délután bementem egy ruhaüzletbe, ahol megláttam egy farmert, amely valahogy gyermekkorom farmeranyagaira emlékeztetett. Gondoltam, felpróbálom. Elkezdtem keresni egy 40-es méretet, már az egész kupacot áttúrtam, mire odajött egy előadó, és kedvesen megkérdezte, segíthet-e? Persze, mondtam, 40-es méretet keresek. Ő is áttúrta a kupacot, a raktárat, nem talált. Mondtam: 42-es? Rám nézett, és ezt mondta: “Á, az nagy lesz. Oda szerintem elég a 38-as.” 38-as? Felpróbáltam és elég volt. Végül nem vettem meg, mert az a szűk, lecsúszós fazon volt, amit folyton húzgálnod kell magadon. De azért az egész nagyon jólesett.
Akik ismernek, mondjuk legalább 30+ éve, azok tudják, hogy nem azért futok, mert most divat. Én már 30+ éve is futottam. Például, amikor még Mezőkövesden éltem, akkor nyaranta rendszeresen, sokszor 30+ fokban kifutottam a Zsóry Fürdőbe, ott úsztam egy nagyot, aztán busszal, vagy autóval mentünk haza. Jó, ez csak 4 km, de akkor is. Egyetem alatt majd minden nap kocogtam 4-5 km-t, még a vizsgákat megelőző napokon, és vizsganapokon is. Így éreztem jól magam. Nem vittem sosem túlzásba, nem néztem az időt, 5-6 km-nél többet többnyire nem is futottam. Általában egyedül mentem, nem volt gond, ha a Nagyerdőben már alkonyodott, vagy megkergettek néha a tanyasi kutyák. Ja, és a felszerelés. Póló, cicanaci, kb. 10 évig ugyanaz a futócipő. Semmi tudományos alap, például pronáló lábra való cipő, netán gyorsan száradó póló, stb. Nem is tudtam, hogy vannak ilyenek, már, ha egyáltalán voltak akkoriban. Futottam a mozgás öröméért, meg, hogy ne hízzak el.
Sosem hagytam abba igazán a futást, kivéve, amikor várandós voltam, bár az igaz, hogy egyre ritkábbá, rendszertelenebbé váltak az alkalmak.
Aztán két éve belenéztem a tükörbe (jó, a mérlegre is ráálltam), és azt láttam, hogy ez nem én vagyok. Lehetett volna arra fogni, hogy jócskán elmúltam 40, arra is, hogy teljesen hektikusak a napjaim a munkám miatt. A plusz kilók mellett azonban ott volt az iszonyú fáradékonyságom is. Egyszerűen nem volt megfelelő már az állóképességem.
Egy kedves ismerősöm akkortájt kezdett el rendszeresen futni (nem mellesleg pár éve még a teraszról nézte egy tréningen, ahogy én futok, aztán fordult a kocka). Ő ajánlott egy alkalmazást, ami rendszert vitt a futásba, edzéstervet készített. Csak az alapparamétereimet kellett megadni (kor, nem, mennyit tudok futni), és a célomat. Mi adtam meg célnak? A félmaratont a 48. születésnapomra. Végül nem lett meg, mert a SPAR maraton két szakasza csak 18,5 km volt :). Ez viszont meglett.
Visszatérve a mai napra: be volt tervezve ma 5 km kocogás, ám mára virradóra ügyeletes voltam, így arra gondoltam, ha fáradt leszek, akkor ma nem futok. Amikor kijöttem a boltból, már biztos voltam benne, hogy ma is elmegyek futni. 5 km az egészségemért, és a 38-as méretért. Végül is, megéri, nem?
Dr. Mihály Andrea 