Könyvet kellene írnom. Szerintem jól írok. Most olvasom a Francia hadnagy szeretőjét. Tele van utalásokkal, francia és latin megjegyzésekkel: egy csomó mindent nem értek. Hiányzik a latinos műveltség(em). Kezembe került ma a Fejlődéslélektan című kötet. Pszichiáter vagyok és pszichoterapeuta, de nem olvastam. A hivatkozott irodalom több mint 60 oldal. Könyörgöm, hogy lehet így önbizalommal telve belevágni bármilyen mű megírásába? Hiszen a blogomat sem olvassa a kutya sem.
Azért nem adom fel, a családom is bíztat. Na, de mit írjak? Álmodtam. Apokaliptikus álom volt. Elmeséltem a családnak, és rögtön azt volt a reakció: ezt meg kell írni. Erre olvasom, hogy Spielberg most készít egy filmsorozatot, kottára az én álmom. Na, tessék, nem tudok újat megálmodni.
Szóval írjak, vagy ne írjak? Érzem, hogy kellene… El fogom dönteni. Egy komment azért segítene lendületet adni…
Dr. Mihály Andrea 
Szia Andi!
Szerintem írjál, én szívesen olvasnám. Remélem lendítettem :-))))))
Puszi. Eszter
Nem biztos, hogy mindig másnak írunk…egyébként biztos sokan olvassuk, de még többen lusták kommentelni…
Tehát mindennek ellenére: hajrá! 🙂
Kellemes meglepetés, hogy néhányan ráklikkeltek a blogomra. Köszönöm a biztatást. Először én is arra gondoltam, hogy csak magamnak írogatok, aztán ez egóm berzenkedni kezdett. Most, hogy tudatában vagyok, van, akit érdekel, milyen gondolataim vannak, igyekszem azokat gyakrabban megosztani.
Időbe telik, mire elmondhatná minden egyes blogtulajdonos, hogy igen, olvassák azt amit írok. Türelem kell, ihlet, és elkötelezettség, aztán már csak azt veszed észre, hogy egyre többen válaszolnak, egyre többen keresnek, akkor pedig elönt az a kellemes, és bizsergető érzés. Annál többet akarsz majd újra és újra írni.
Szia Andi!
Írjál csak, én is olvasom.
zi
Szia Andi!
Én is olvastam és nagyon jó,gyakori látogató leszek!:)