Jön a tavasz, kezdek magamhoz térni. Közel két éve már, hogy nem mozgok olyan rendszerességgel, min régen tettem. Most viszont újra elkezdtem futni. Remélem, olyan kitartó leszek, mint régen voltam. Szóval egyik nap, ahogy futottam, rájöttem, hogy az érzés ugyanaz, mint régen, egyetemistaként, amikor rendszeresen futottam. És aztán arra is rájöttem, hogy az több, mint 20 éve volt. Kíváncsi vagyok, a testem mikor jelzi ezt a húsz évet. Valahogy most nem érzem.
Üdv Mindenkinek! Itt a tavasz!
Dr. Mihály Andrea 
Kedves Andi!
Ne haragudj, hogy ismeretlenül letegezlek! Én is pszichiáter vagyok, csak nekem két gyermekem van, ovisok.
Egyetem alatt rendszeresen sportoltam, aztán tavaly ismét nekiláttam és néhány hét alatt jelentősen javult az állóképességem.Úgy értem, lihegés nélkül fel bírtam mászni a második emeletig. Ugye nem adtad fel a futást?
Nagyon örülök a blogodnak, a könyvedet meg kifejezetten várom! Sikerült a ruharendszerezés? Nekem is egyik mumusom, de a vasalást mindennél kiállhatatlanabbnak találom.
Sok sikert!
Zsuzsi
Kedves Zsuzsi!
A futás időnként felfüggesztődik, igyekszem olyankor helyette tornázni. A baj az, hogy a sport leginkább reggel fér bele, így korábban kell egy picit kelni. Ami viszont fontos: az, hogy szinte mindig sportoltam valamit, megkönnyített egy csomó dolgot az életemben (például a terhességek kihordását, a szülés utáni regenerálódást). A kihagyás után sem megerőltető a visszatérés. Én a negyediken lakom (lift nincs), így az állóképességem naponta le tudom mérni én is.
Sikerült a ruharendezés, táskarendezés, cipőtisztítás. Igaz, van egy nagyon rendetlen polcom, annak lehet, hogy még ma nekiugrom.
És: ma biztos, hogy vasalnom kell, nem is keveset…
Könyv: fejben formálódik.
Nagyon köszi a hozzászólást, örülök, hogy időt szántál a blog átböngészéséhez!
Üdv: Andi